René Viviani
| René Viviani | |
 | |
| Viviani 1912-ben | |
| Franciaország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1914. június 13. – 1915. október 29. | |
| Előd | Alexandre Ribot |
| Utód | Aristide Briand |
| Született | 1863. november 8. Sidi Bel Abbès |
| Elhunyt | 1925. szeptember 7. (61 évesen) Le Plessis-Robinson |
| Sírhely | Sépulture d'Isabelle et René Viviani |
| Párt | FKSZP |
| Házastársa | Isabelle Viviani |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz René Viviani témájú médiaállományokat. | |
René Viviani (Sidi Bel Abbès, 1863. november 8. – Le Plessis-Robinson, 1925. szeptember 7.) szocialista politikus, a Harmadik Köztársaság 49. miniszterelnöke volt az első világháború első évében.
Élete
[szerkesztés]René Viviani 1863. november 8-án született Sidi Bel Abbès-ban (Algéria) olasz bevándorlók gyermekeként. Ügyvédként kezdte a pályáját. Előbb Algériában, majd Párizsban praktizált. Számos esetben képviselt munkásokat és szocialistákat és briliáns, hatásos beszédeivel szerzett hírnevet magának. 1893-tól 1902-ig Párizs szocialista képviselője volt és együttműködött Jean Jaurès szocialista politikussal a L’Humanité című újság létrehozásában. Ugyancsak részt vett az egyesült szocialista párt megalapításában 1905-ben. 1906 októberében, a képviselői kamarába való újraválasztása után, részt vett Georges Clemenceau miniszterelnök kormányának munkájában Franciaország első munkaügyi minisztereként. Az új pártot elhagyva független szocialista képviselőként látta el feladatát.[1]
Három évet töltött el Clemenceau kormányában, de ezen időszak alatt nem került sor olyan reform bevezetésére, amely javított volna a munkások és a szegények helyzetén. Aristide Briand alatt továbbra is munkaügyi miniszterként vett részt a kormány munkájában, egészen 1910 novemberéig. Az ő felelőssége volt az 1900 óta hozott szociális törvények beiktatása. 1913 decemberétől 1914 júniusáig oktatásügyi miniszter volt, majd miniszterelnökké és egyben külügyminiszterré választották.[1]
1914. augusztus 3-án, amikor a Német Birodalom hadat üzent Franciaországnak, Viviani lemondott a külügyminiszteri posztról. Augusztus végén nemzeti egységkormányt alakított, melyben minden párt képviseltette magát. 1915 októberében lemondott miniszterelnöki megbízatásáról, mivel sok kritika érte a lőszerutánpótlás hiányosságai miatt, de 1917 márciusáig igazságügy-miniszterként szolgált.[1]
1920-ban és 1921-ben Viviani képviselte Franciaországot a Népszövetségben (Genfben), valamint a washingtoni tengerészeti konferencián. 1922-ben a szenátus tagja lett, de a politikában ezt követően már nem vett részt. 1925. szeptember 7-én hunyt el Le Plessis-Robinson-ban.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Encyclopedia Britannica:René Viviani (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 30.)
Források
[szerkesztés]- Encyclopedia Britannica:René Viviani(angolul)
További információk
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikk
[szerkesztés]
| Elődje: Alexandre Ribot |
Franciaország kormányfője 1914. június 13. – 1915. október 29.  |
Utódja: Aristide Briand |
Francia politikusok az első világháború kezdetétől a Párizs környéki békeszerződésekig | ||
|---|---|---|
| Elnökök |  | |
| Miniszterelnökök | René Viviani (1914–15) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · Alexandre Millerand (1920) | |
| Külügyminiszterek | René Viviani (1914) · Gaston Doumergue (1914) · Théophile Delcassé (1914–15) · René Viviani (1915) · Aristide Briand (1915–17) · Alexandre Ribot (1917) · Louis Barthou (1917) · Stephen Pichon (1917–20) · Alexandre Millerand (1920) | |
| Hadügyminiszterek | Adolphe Messimy (1914) · Alexandre Millerand (1914–15) · Joseph Gallieni (1915–16) · Pierre Roques (1916) · Hubert Lyautey (1916–17) · Lucien Lacaze (1917) · Paul Painlevé (1917) · Georges Clemenceau (1917–20) · André Lefèvre (1920) | |
| Politikusok | ||
.png){kind=small}
